Nagylóki Iringó tanösvény
1. Füles kuvik megálló (1 km, tszf. 136 m)
A
Piroska-tóból elfolyó vizet egy kis időszakos vízfolyás vezeti el déli
irányba a Lóki-völgyön keresztül. E völgy nyugatra néző meredekebb
oldalainak első nagyobb szakaszán, egy kis oldalbevágásnál az egykori
természeti táj kis darabja tárul szemünk elé. A lejtőkön elszórt
galagonya és kökénybokrok között füves mező, a horhos mélyén kefe sűrű
bozót. A bokrok, az eredeti füves, ligetes erdős pusztára jellemzően
tövisesek-tüskések. Az erdős puszta – a Mezőföld nagy részéhez
hasonlóan – Nagylók környékét is uralta egykor. Jellemzője a száraz
magaslatokon kialakult nagy fátlan, füves térség és az árnyasabb
lejtőkön, meredekebb oldalakon és felszíni kis mélyedésekben kialakult
kisebb-nagyobb erdőfoltok, cserjés-bozótok egymással váltakozó
együttese volt.
»
Arréb ment a falu...
A mezőföldi tájban zakatoló vonat ablaka előtt színes
mozaikkockákként suhannak el a hatalmas terménytáblák. A gomolyfelhők erdősávokra,
lankás dombokra, lustán elnyúló völgyekre vetik árnyékukat. Elmaradnak Százhalombatta
kéményei, Ercsi kísértetvár-cukorgyára és Pusztaszabolcs templomának tornyai
is. Nagylókra érve, a széles utcák, takaros házak, ápolt, virágos kertek üdítő
látványt nyújtanak a városok szürkeségéhez szokott szemnek....
»



