Iringó tanösvény

10. Nádirigó megálló (14 km, tszf. 139 m)

A falut délről határolja a Piroska-tó. Mesterségesen épített gáttal duzzasztották fel vizét. Nevét egy szomorú történetről kapta. Egy juhász lánya gondolta úgy, hogy a nyári hőségben a forróság elviselését fürdőzéssel enyhíti. Beúszott a tóba, s ott elkapta a forgó. Életét veszítette. Ennek a végzetes fürdőzésnek emlékét őrzi ma is a tó neve.

Ebben a történetben elrejtve meghúzódik az az igazság, hogy a tavat saját forrás is táplálja a csapadékon, és a Lóki-tó felesleges vizén kívül.

Nagymamáink idejében az 1960-as évek végén házi kacsák és libák úszkáltak habjaiban. A rétre kihajtott disznók is szívesen mártóztak meg vizében a nyári forróságban. A bátrabb gazdák a lovaikat is megúsztatták itt.

9. Öreg Lók megálló (11,6 km, tszf. 145 m)

A mai Nagylóktól kissé délre, nagyjából a hantosi út nagy kanyarja alatt volt található a középkori Lók puszta, amely a török idők után is mint gazdasági központ maradt fenn.

A modern polgári közigazgatás megteremtését követően 1872-től az adóközség székhelyét Nagylókon szervezték. Az anyaközség elnevezés Nagylókpuszta volt, ahol egy uradalmi épületrészben megszervezték a községházi adminisztrációt.

Az uradalom a Hunyadi család birtokában állt. A grófi család nem hivalkodó, kisebb udvarházban lakott. A pusztában a gazdasági épületeken kívül hosszú cselédházakat építettek az ide szegődő dolgozók és családjaik számára. 1953-ig iskola is működött itt.

8. Dámszarvas megálló (8,6 km, tszf. 151 m)

Erdőmajorba érkezve a műút két oldalán elterülő nagyobb lombos erdő fogadja a kirándulókat. E helyen már viszonylag régebb óta találhatók erdők, bár 40 éve az erdők kiterjedése még csak töredéke volt a mainak. Ebből is látható, hogy az itteni erdők nem őshonosak, hanem viszonylag új keletű telepítés eredményei. Ezt fafaj összetételük és a fák kora is jelzi. Igazán idősebb és környéken bizonyosan őshonos fa – egy kb. 200 éves kocsányos tölgy – csupán egy ismert a műút mellett, ami talán egykori erdők jelenlétére utal. Műút keleti oldalán bekerített erdőrészen található a VADEX dámszarvas parkja, amely nemrég létesült.

7. Sóhordó út megálló (6,9 km, tszf. 154 m)

A Nagylóktól délkeletre elterülő löszmagaslat tetejére érkezve szinte végeláthatatlan szántóföldek látványa tárul elénk. Ez a magaslat délkelet felé egészen Dunaföldvárig és Paksig húzódik. Magassága 150-170 méter körüli, így a Sárvíz lapálya és a Duna szintje fölött van mintegy 50-60 méterrel. E magaslatokat a korábban már említett lösz építi fel. Ahol állunk, ott a lösz vastagsága kb. 40-50 méter lehet. Ezen lösztakarón az évezredek folyamán a száraz, kontinentális éghajlat alatt először a sztyepek majd az erdőssztyep növényzete uralkodott. A növényzet alatt, az éghajlat, a növényzet és az alapkőzet kölcsönhatásának eredményeképp igen vastag termőrétegű, zsíros talaj alakult ki. Színéről az orosz talajkutatók ezt a talajféleséget csernozjomnak (fekete földnek) nevezték el. 

6. Tavaszi hérics megálló (5,2 km, tszf. 145 m)

E kis oldalvölgyben bekanyarodva szemünk elé tárul a ritka akácossal borított oldal, amely az egykori erdős puszta üdébb rétjének őrzi még egy kis, bár leromló darabkáját. Az erdős puszta füves gyepjei ugyanis az erdők mellett és tisztásain már jelentősebben eltérnek a nagy kiterjedésű füves pusztáktól. Más növényfajok, más összetétel és más tulajdonságok jellemzik a kettőt. Az üde gyepek vagy amint azt az orosz kutatók nevezik rétsztyepek, mint amilyen az itt látható is, fő jellemzői, hogy bennük a szárazságtűrő és réti – azaz nedvesebb élőhelyekhez alkalmazkodott – fajok keverednek. Ilyen szárazságtűrő a barázdált csenkesz, a karcsú fényperje és a keskenylevelű perje és réti fűféle a csomós ebír, a pelyhes zabfű és a sima komócsin.

5. Törpemandula megálló (3,9 km, tszf. 136 m)

A völgyoldalra felkapaszkodva szemünk elé tárul az újra délkeletnek forduló völgy és nagy kanyarja. A völgynek ezen a peremén régi, ma már elhagyott egykori mélyutak és bevágások között található a terület legértékesebb természeti látványossága, az eredeti erdős puszta növényzetének kicsiny, de fajgazdag maradványa.

4. Gyurgyalag megálló (3,4 km, tszf. 136 m)

A völgynek ahhoz a pontjához érkeztünk, ahol a Kislók felől érkező Lóki-vízfolyás és a Piroska-tóból lefolyó vízfolyás egyesül és a magaslatok közül a Sárrét síkjára kilép. Balról a meredek oldalba egy nagy félkör alakú löszfal látható, ahonnan éveken át sárgaföldet termeltek ki. E mesterséges feltárás jó bepillantást enged nyújtani a környék földtanába. A sárga színű fal anyag lösz, amely nem csak ezt a dombot, hanem a Mezőföld túlnyomó részét is több tíz méter vastagon fedi. A lösz főleg igen finom kvarcszemcsékből álló porszerű anyag, melynek mésztartalma is magas. Ez a mész természetes kötőanyagként a szemcséket összecementálja, ami – a homokkal ellentétben – nagy szilárdságot biztosít.

3. Sávos szitakötő megálló (2,8 km, tszf. 137 m)

A Lóki-völgy ezen részen valamelyest kiszélesedik és az alján csordogáló vízfolyás szétterül. Az ellaposodott völgyalj haragoszöld színe is jelzi, hogy itt egy sajátos élőhely található, amely környezetétől élesen elválik. A völgy legmélyebb részén a tavasszal és nyár elején tocsogós, vízállásos terület alföldi mocsárrétet, zsombékost és sásrétest rejt, ahol számos érdekes és rejtett életű állat és növény fordul elő. Ezek egyike a sávos szitakötő is (Coenagrion pulchellum), amely a lassú folyású tiszta vizekben fejlődik. Jelenléte már magában is jelzi a természet egészséges állapotát, a vizek tisztaságát. A nyár folyamán gyakran láthatók a víz felett cikázó vagy éppenséggel a víz fölé haló leveleken széttárt szárnyakkal sütkérező példányai.

2. Kunhalom megálló (2 km, tszf. 148 m)

A kunhalmok letűnt korok emlékének őrzői. A köztudatban az alföldi táj elmaradhatatlan részei, s csak kevesen tudják, hogy kunhalmok – még ha kisebb számban is – de a Mezőföldön is vannak. A kunhalmok elnevezés régies csengése ellenére egészen új keletű, hiszen csupán a 19. században terjedt el. Addig e képződményeket egyszerűen csak halomnak, kurgánnak vagy az ebből származó korhánynak nevezték. A kurgán eredetileg egy türk szó, és temetkezési sírdombot jelent. A kunhalmok eredetüket tekintve azonban többfélék lehetnek.

1. Füles kuvik megálló (1 km, tszf. 136 m)

A Piroska-tóból elfolyó vizet egy kis időszakos vízfolyás vezeti el déli irányba a Lóki-völgyön keresztül. E völgy nyugatra néző meredekebb oldalainak első nagyobb szakaszán, egy kis oldalbevágásnál az egykori természeti táj kis darabja tárul szemünk elé. A lejtőkön elszórt galagonya és kökénybokrok között füves mező, a horhos mélyén kefe sűrű bozót. A bokrok, az eredeti füves, ligetes erdős pusztára jellemzően tövisesek-tüskések. Az erdős puszta – a Mezőföld nagy részéhez hasonlóan – Nagylók környékét is uralta egykor. Jellemzője a száraz magaslatokon kialakult nagy fátlan, füves térség és az árnyasabb lejtőkön, meredekebb oldalakon és felszíni kis mélyedésekben kialakult kisebb-nagyobb erdőfoltok, cserjés-bozótok egymással váltakozó együttese volt.

Tartalom átvétel